A Blog ma, 2010 április 21-én, a kora délutáni órákban elhunyt. Azóta ahányan voltunk, annyifele sodort minket az Élet. Hullámhegyeink hullámvölgyekbe dőltek, és fájt az alászállás, hiszen ha a csúcsról hullsz le, sosem huppansz puhán a gödör fenekén. Sírtunk, nevettünk, küzdöttünk becsülettel, soha-meg-nem-alkuvó, vagány csibészséggel. Csibészséggel, amit csakis ennek a Blognak köszönhettünk. A Blog megtanított minket harcolni, kiállni az igazunkért, fejünk leszegve menni, csak menni előre a jeges szembeszélben. De ami még ennél is fontosabb: a Blog megtanított minket Szeretni. A Szeretetnél pedig nagyobb Kincs a világon nincsen. Köszönjük Neked Blog!!! Köszönünk mindent!!! Sosem feledünk!!!
Zével a Blog utáni első években nem bánt kesztyűs kézzel az Élet. Többször elvált, iszákosságba, majd kártyázásba süllyedt. Aztán tavalyelőtt egy Szép Szombat Délután a tévé előtt a Lassie-re ébredt. A filmet látva felrémlett benne, mennyire rossz, ha az Emberre rájár a Rúd. Azóta ő járatja Rúdját más emberekre: pornózni kezdett, és csillaga azóta is meredeken ível Felfelé.
Staley több Dologba is belekóstolt a Blog Halála után. Géplakatosnak tanult, de miután Inasévei alatt odahegesztette a macskát a sparhelthez, rájött, hogy Szíve másért Dobog. Visszatért hát Gyermekkori hobbijához: azóta főállású Méregkeverő.
...
piribolygó ott se volt. (LOL, ROTFLMAO)
ÖRÖKKÉ!!!
...bjútiful frend.
A téli hiatus után Zének hiányozni kezdett a blogolás, úgyhogy újra belevágott. De a nafta sajnos csak eddig tartott. Elvesztették a hitünket a popzene ezerarcúságában és éppen ezért úgy gondolták, itt az ideje befejezni. A Csúcson. Pontosan ma, hogy egy éve elindult egy csókos poszttal ez a blog, eredetiséget, sosem hallott dolgokat tűzve a zászlajára, és miután a nagyrabecsült kolléga, Staley is csatlakozott hozzá, többé-kevésbé tényleg nyújtottak olyat, ami a mai magyar blogszférában egyedülálló és sosem látott volt. piribolygo színrelépése, bár nem működött náluk túl sokáig, mégis adott egy új ízt az eddigi szonikus kínálatukhoz. Szép volt ez az egy év, de a jó dolgok nem tartanak örökké. Ne hullajtsatok értük könnyeket, inkább csak nyeljétek le azt a tényt, hogy egy évig itt állt ez a blog, a magyar internet csúcsán, egyszeri, kurvára megismételhetetlen JELENSÉGKÉNT. Keserédes mementóként nem törlik le a Varázsgarázst, itt hagyják, mint egyfajta mércét, hogy a jövő ifjonti bloggerei is lássák, hogyan kell (ha nem is ennyire, de) igazán királyos zeneblogot csinálni. A vérükben volt a szakma. Fájdalmas a búcsú, de meg kell lépniük. Boldog szülinapot, Varázsgarázs!
Staley saját búcsúposztjában fog beszámolni jövőbeni terveikről.
Song to Say Goodbye
(Kabbegyíkok, én leléptem! :D)
Új Blank Dogs kislemez. Négy dal. Nem mondjuk el negyvenhetedszer, hogy mi a franc is ez. Legyen elég annyi, hogy ez az új cucc NAGYON szintipopos. Korábban. DogsSpace
Download
NEM fake. Igazi. (Persze annyira semmi köze az első albumhoz, hogy tulajdonképpen bármi más is lehetne.)
Download
Mellesleg aki tudja, légyszi kommentelje be a fake verzió előadóját, érdekelne.
Back to középiskola
Download
Először: köszönjük az illenehallaninak, hogy kitettek minket blogrollba. Erről Facebook-on értesültem Staley privátjából. Kibaszottul lusta blogolvasó vagyok. Ezektől a pozitív visszajelzésektől mindig flitteres rocksztárnak érzem magam, és még ha a kutyát nem is érdekli, hogy miről süketelünk mi itt ketten, akkor is úgy érzem, érdemes csinálni ezt a szart. Ja, meg kitettem én is.
Most, hogy látható élvezettel, folyásfoltos alsógatyával benyaltam a meleg szarig, beszéljünk a lemezről. Igazából nem nagyon tudok mit mondani róla. Nem friss album, már két éves, az egyetlen apropó, ami miatt ide én ezt most kipakolom, az annyi, hogy megint elővettem a lemezeiket tegnap és újra és újra rá kell jönnöm, hogy apám, ez itten kibaszottul jó. Hogy mégis miért épp a Lookout Mountain...? Hát mert Pavement-trippem is van (mondjuk vicces, hogy a Silver Jews-t sokan Pavement-sideprojectnek gondolják, pedig nem is az), mert a Lookout a legutolsó nagylemez a feloszlásuk előtt, és mert ezen van a Party Barge, ami talán nem a legjobb daluk, de engem az pörget meg a legjobban. Nekem ez kibaszottul megbízható zene, ami folyton működik, akármikor kapom elő. Nem egy orrbaszájba tolt kedvencem, olyan inkább, mint egy esernyő. Megvan a sarokban nyugiban, de ha esik az eső (vagyis most éppen a hó...akurvaannyát), akkor mindig ugyanott megtalálom és működik. Ennyi az egész. JewsSpace. Jew.fm
Download
Vagyis az összes szám az elsőtől a 2009 októberiig. E!!!
Bár egy ideje már elérhető, de hivatalosan csak két napja jelent meg az újra összeállt Pavement válogatáslemeze, emellett pedig, akármennyire is biztos sokan ismeritek a lemez anyagát, nem mehetünk el szó nélkül, mert ők azért tényleg annyira jelentősek, hogy muszáj, na. De bemutatnom is felesleges. Kicsit szar néven veszem, hogy nincs rajta a Kennel District (személyes Pavement-kedvencem), de hát nem lehet minden fenékig tájfel. Most nem tudom, ez egy olyan "na mégegyszer összeállunk"-dolog, vagy lehet rájuk számítani a jövőben is? Csak mert elgondolkodtam, hogy ki kéne menni Bécsbe, hogy megnézzük őket. Bár az én tárcámnak kicsit túl sok lenne egy májusi BJM koncert mellé. PavementSpace
Download
a Sparklehorse énekes-agytrösztje. Tegnap, március hatodikán önkezével vetett véget életének. R.I.P.
A Sparklehorse lemezei
Elég rendesen rácsavarodtam/tunk a Bradford Cox-műhelyre a blogunk működése alatt, tegnap itt volt a Carve, szerepeltek már különböző kislemezek, a legutóbbi Atlas Sound lemez, helyett kapott a Lotus Plaza is , úgyhogy érdekességképpen, és folytatva a sort, itt van az On Platts Eyott Island névre hallgató, igencsak exkluzív kazilemez, ami főleg a Microcastle-session darabjait tartalmazza (és ami a legendás John Peel-nek is emléket állít a borítóban). Ugye az "anyalemez" 2008 október 27-én jelent meg, az On Platts Eyott Island pedig október 31-én lett elosztogatva egy Atlanta-i koncerten 100 példányban. Nincs mit mondanom róla, Deerhunter-buziknak a gyűjteménybe szánom. DeerhunterSpace
Download
Tavaszköszöntő szomorka, kicsit low-fidelity dream popperek új lemeze, ami annyira friss, hogy már több, mint egy hetes. BeachHouseSpace
Download
SEJJ!!! ZolaSpace
korábbi dáridók, vigalmak
UPDATE: Na, a viszontlátás öröme és a lustaság hatalma miatt előzetes hallgatás nélkül, azonnal posztoltam az anyagot, viszont így, túl két (húha!) fülelésen úgy érzem, valamit el kell mondanom. Ez az az album, amin a gyönyörű nevű Nika Roza Danilova, vagyis maga Zola Jesus leszámol a múltjával, mert ezen már EGY CSEPP LO-FI SINCS. Szeva' kóc, szeva' karistolás! Az EP leglofibb gesztusa az, hogy a dobok hangzása csaffogós. Ezt leszámítva minden (azaz: a szintiszőnyegek), szóval minden polírozott, távoli, és hűvös. Technikailag tehát semmi sem különbözteti meg, mondjuk ENYÁTÓL :D Azért félni nem kell, a dalszerzői véna továbbra is itt van, ahogy a kellően asszonyos ének is. Csak gondoltam előre szólok, nehogy ti is úgy megijedjetek az elején, mint én :(
Download
Hát, valszeg valami freeblog baszakodás lehet a háttérben, mert én ugyan ki nem moderálom senki kommentjét. Így is basztok írni. Nya. Szóval, akkor brucewayne-nek:
Beck - Stray Blues: Collection of B-Sides
Beck's Record Club - The Velvet Underground and Nico
És ha még mindig kell valami album a régiek közül, akkor lehet vernyákolni, istenuccse nézegetem az esetlegesen kimoderált kommenteket ezentúl. Becsszó.
Jó reggelt! Nem találtam borítót, szóval itt egy kép a zenekarról. Lusta vagyok a billentyűzetet nyomogatni, úgyhogy csak annyit: a Japanther egy Brooklyn-ból érkező lo-fi/noise punk zenekar valahonnan az Abe Vigoda, a No Age és a Times New Viking környékéről. A R'N'R Ice Cream a legújabb lemezük, végre megtanultak nem is rossz dalocskákat írni, nem csak ilyen repetetív hangulatfestegetéseket, amikkel nekem amúgy semmi bajom. Ez a lemez, épp most hallgatom, kicsit olyan mint amikor az óvodás rááll a pedálra és tátott szájjal, ordibálva, izomból teker végig a járdán a napfényben. Szammörtájm! JapantherSpace
Download
Tavaly decemberben dobta fel Bradford Cox a netre ezt a mindaddig lappangó, korai Deerhunter felvételt. A története dióhéjban annyi, hogy 2005-ben Cox egy szép napon fogta a motyóját, átment a dobosához (Moses Archuleta), és felvettek egy teljesen szétbaszott pszich-lemezt. A korábbról már ismert szuperpop felvételekhez ennek az anyagnak semmi köze nincsen, és aki most hall először a bandáról, az lapozzon is a régi posztok felé. A Carve-on ugyanis a savban fürösztött hatvanas évek legszétcsúszottabb arca szerepel, megfogható dalszerkezetek és dallamok nélkül, és hát ez nem mindig kellemes. Az első szám például egészen rémisztő, ahol a gitár nem azt mondja, hogy "cim-cimm-cimmbora", hanem azt, hogy "KRÍÍÍŐŐŐŐGH", és a dob sem ám csak joviálisan figuráz - az így felépített idegtépő, vaskohász hangulatú zene meg inkább érdekes, mint jó. A nyomasztás aztán szerencsére idővel átcsúszik egy simán csak "szétesve tűnődő" atmoszférába, és a negyedik számtól a zajok, a pilinckázó gitárok, meg a motyogó Cox romhalmaza mögül elősejlik pár egészen fasza ötlet, és ezt a receptet itt ugye mindenki ismeri, úgyhogy most ki is kiáltom a lemezt a DEERHUNTER PHREAK PHOLLK ALBUMÁNAK :D Kezdő DH-sok kerüljék, haladóknak ajánlott, főképp ilyen ködös-esős takony időben, és leginkább hajnaltájt, amikor minden megfoghatatlan, imbolygó, na ahhoz illik igazán. DeerhunterSpace
Download
Gecc, a kitavaszodás alkalmából csak meglett az új Woods kislemez is. WoodsSpace
Download
Az Eric's Trip, ahogy gondolom, mindenki észrevette, egy Sonic Youth-dalból nyúlta a nevét, és az itt álló debütlemezük 1993-ban jelent meg. Érdekességképpen posztolom ki, mert nem éppen friss, viszont nagyon...hát...bájos. Meg kurva jó is. A zene az keresztezése némi lo-fi hozzáállásnak, a korai Nirvana és Dinosaur Jr. dolgoknak, Nel Young folkos elhajlásainak, a The Microphones (és Mount Eeire) defektjeinek. Itt-ott mintha egy kis Belle & Sebastian-os twee-t is kihallana az ember. Szép lemez. Dream punk, vagy mi. MySpace nincs, már rég feloszlottak.
Download
És hogy végre magunk mögött tudjuk a sorozatot, itt az eddigi utolsó Record Club lemez, az Oar. Korábbiakat megtaláljátok. Borító még nincs normális, ha lesz, teszek. BeckSpace
Download
Korábban már volt szó erről az izgalmas projectről ezen az oldalon, és most, kicsit megkésve bár, de folytatom a sort, először a Leonard Cohen-es lemezzel, majd a közeljövőben a már kész, harmadik Record Club lemezzel, ami nem más, mint a Jefferson Airplane régi gitárosának, Alexander "Skip" Spence-nek az 1969-es, klasszikus, Oar névre hallgató lemeze. Sok mondanivalóm nincsen, a korábbi linken találtok infót a dologtól, de azért elismétlem, hogy ezen a lemezen a Beck-et segítő arcok: Devendra Banhart, Bram Inscore, Brian LeBarton, a Wolfmother-es Andrew Stockdale, Binki Shapiro a Little Joy-ból, valamint az MGMT három arca, Ben Goldwasser, Will Berman és Andrew VanWyngarden. Fülelj! BeckSpace itt, bővebb info pedig ITT.
Download
